Téren és időn túl

2021. április 1.

Talán meglepő, hogy a jelenlegi bezárt világban kalandozásra invitáljuk Önöket, de reméljük hamarosan kinyílik az élet és velünk tartanak Türingiába, egész pontosan Weimarba.  A történelem befeketítette ennek a városnak a nevét, de a jelen tiszteleg a sötét eszme, a nácizmus áldozatai előtt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy két éve, április 5-én egy nyitott, alkotó és időtlen eszme képviselői kaptak helyet, az egyik legnagyobb német koncentrációs tábor mellett. Itt nyílt meg a Bauhaus Múzeum. „A Bauhaus Múzeum a 20. század legbefolyásosabb művészeti iskolájának korai szakaszára összpontosít, bemutatja a világ legrégebbi Bauhaus kollekciójának kincseit. Alapját az a Walter Gropius által örökül hagyott 160 darabos (mára 13 ezerre duzzadt) kollekció képezi, melyet a művész Dessauba költözését követően az államnak adományozott. Dessau és Weimar Bauhaus helyszínei 1996 decemberében az UNESCO Világörökségi részévé váltak. A gyűjtemény és annak a jelen társadalomra gyakorolt hatását öt szinten, 2000 négyzetméternyi területen csodálhatjuk meg” (forrás: Építész Fórum) A nácik ugyan a BAUHAUS iskolát is felszámolták, de annak öröksége időtlen.

Ha már az időről beszélünk, szánjunk pár órát egy kis kiruccanásra Türingia tartomány egy másik, kicsi, de annál szebb fekvésű kisvárosába, Ruhlába. A városka eredetileg a „ruhlai kovács csodálatos cselekedeteiről” – amelyek a Szent Concordia-templom üvegmozaik ablakain láthatóak –  vált ismertté, majd pipagyártásáról. A 20. századtól azonban az óragyártás kapott főszerepet. Nem véletlen, hogy az 1929-ben épült Bauhaus stílusú épületben található óragyár ad otthont a BAUHAUS órák készítőinek.

Mit is mondott Walter Gropius?  „Célunk, hogy tipikus modelleket hozzunk létre, amelyek valamennyi gazdasági, technikai és formai követelménynek megfelelnek."

 

 

fotók: Bauhaus Múzeum   https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Neues_Bauhaus_Museum_Weimar_2019_02.jpg

Ruhla https://commons.wikimedia.org/wiki/File:WAK_RUHLA_BAUHAUS.jpg