Walter Gropius - Bauhaus

2021. március 2.

„Ha a hagyatékod igazán élettel teli, akkor mindig lesz valaki, aki onnan folytatja majd, ahol te abbahagytad – és ez az, amivel kiérdemelheted a halhatatlanságot.”

Ezt a gondolatot Walter Gropius hagyta ránk, aki valóban kiérdemelte a halhatatlanságot, hiszen ő az a német építész, akinek a Bauhaust köszönhetjük. Nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a művészetet társadalmi üggyé tegye az első világháborút követő felfordulásban, új megközelítésbe helyezve az építészet, dizájn és művészet világát. A Bauhaus-eszme több, mint csupán az iskolát irányító célkitűzés. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért.

Olyan élettel teli hagyatékot hagyott maga után, amely a mai kor tervezőit, művészeit is inspirálja. Gondoljunk csak azokra az ikonikus Bauhaus tárgyakra, mint a német fémtervező, Marianne Brandt teaforrázójára, aki 1924-ben gondolt egy nagyot és a virágmintáktól, levelektől hemzsegő tradicionális teáskannát lecsupaszította. Ami maradt az a puszta funkciót szolgáló kialakítás, a fém teafúvó és a szűrő, vagy a Bauhaus lámpa.  Körkörös alap, hengeres tengely, gömbbúra és a lehető leggazdaságosabb anyaghasználat jellemzi.

Ezek az eszközök ma már a modern kor mindennapos használati tárgyait tükrözik vissza. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadék áthidalása nem csak a használati tárgyakat jellemzi. Számtalan Bauhaus ihletésű tárggyal üzenhet a viselője a világnak, egy művészi szépségű ékszerrel, vagy karórával, mint a Bauhaus óra, amely Walter Gropius szellemi hagyatéka a nagy előd alkotta irányzat továbbgondolásában. A Bauhaus óra nem csak a szellemiséget viszi tovább, de tisztelgés a művészet, az ipar és technika együttműködését megalapozó Bauhaus iskola előtt.